Kedves Olvasónk!

Egy korábbi bejegyzésünkben tárgyaltuk a hulladék, annak termelésének, gyűjtésének, szelektálásának témakörét, és megnéztük, mennyi szemetet termel egy héten egy egyetemista. Ahogy több olvasónk is jelezte, a téma valóban alapvető fontosságú manapság, a legjobb azonban az lenne, ha eleve nem is termelnénk meg azt a szemetet. Erre tettem kísérletet egy hétig, több-kevesebb sikerrel…

…Mivel nem termelni semmi hulladékot valóban egy lehetetlen küldetés – legalábbis jelen élethelyzetemben, egyetemista napirenddel, egyetemista pénztárcával. A teljesen hulladékmentes – ’zero waste’ – élet ugyanis valóban új embert kíván, teljes életmódváltással, amibe beletartozik mindennapjaink minden pillanatának tudatos felülvizsgálata, szükséges esetben átalakítása, ami a legtöbb esetben komoly anyagi, idő- és energiaráfordítással jár.

Ugyanakkor véletlenül sem kibújni szeretnék a felelősség alól, mert hiszem és hisszük, hogy tényleg a legapróbb odafigyelés és változtatás is nagyon sokat jelenthet. Ezért nagyon elszántan álltam ehhez a kihíváshoz. Íme az eredmény, ennyi szemetet termeltem egy hét alatt:

- 2 db nejlonzacskó

- 1 db teafilter csomagolás

- 1 db rágó

- 2 db vattakorong

- 1 db színfogó kendő

- 2 db zsebkendő

- 1 db papírtörlő

- 6 db blokk

A szerves hulladék nem szerepel a képen, mivel az megfelelő helyen komposztba került.

A legnagyobb nehézség: Automatizmusok

Mindennapjaink tele vannak teljesen automatikus, rutinszerű, nem tudatos cselekedetekkel. Nekem például, amikor hazaérek, első dolgom bemenni a fürdőszobába, és vattakoronggal letörölni a sminkem, lemosni az arcom. Így volt ez hétfőn is, ahogy azt a fényképes bizonyíték is mutatja. Ezután pedig ugyan ilyen automatikusan dobtam a szemetesbe. Ugyan ilyen automatikusan dobtam bele a színfogó kendőt a mosógépbe, vettem be azt a rágót, és nyúltam a papírtörlőért, amikor kilöttyent valami az asztalra… És ekkor kezdődött a kihívás: rádöbbentem, hogy miről fog szólni ez a hét. Minden eddig megszokott dolgot, az arclemosástól, a főzésen-evésen, takarításon át, a vásárlásig (stb.) mindent egy olyan újfajta tudatossággal kell csinálnom, amihez nem vagyok hozzászokva.

A fent említett automatizmusok fogyasztásunkat is jellemzik. Az tudatos döntés, hogy elmegyünk bevásárolni, de ha őszinték akarunk lenni, a legtöbbször belekerül a kosárba olyan dolog is, ami nincs a bevásárlólistán, és ami egyébként nem is kell. A legtöbben tudatosak vagyunk, amikor egy bizonyos étel megfőzéséhez válogatunk a receptnek megfelelő hozzávalókat, sokan az árakat is tudatosan figyelik. Én azonban, az igazat megvallva, a legtöbb esetben eddig úgy mentem be a boltba, hogy annyit tudtam biztosan, hogy „egy falat kenyér nem sok, annyi sincs otthon”, tehát be kell vásárolni. Azt pedig, hogy például az az egy doboz fekete tea mennyit utazott idáig és hányszorosan van feleslegesen becsomagolva (kívül átlátszó műanyag, majd papírdoboz, majd az összes teafilter egyesével becsomagolva), tényleg nem feltétlenül gondoljuk át.

Minden be van csomagolva!

Természetesen arról nem mi tehetünk, hogy minden be van csomagolva, sőt a legtöbb esetben olyan érvek szólnak a csomagolás mellett, mint hogy védi a terméket a szállításkor, fontos információkat tartalmaz, vagy épp higiéniai okai vannak. Ugyanakkor, ha tudatosul bennünk ez a szemlélet, akkor talán legközelebb már feltűnik majd, hogy felesleges az a plusz egy zacskó annak az egy szem cukkininak, amit aztán úgyis meg fogunk pucolni. Én, bár használtam nejlonzacskót a héten – ahogy a képen is látható – azonban azokat nem ezen a héten „termeltem”. Mint a legtöbb magyar háztartásban ugyanis, nekem is van egy nejlonzacskóm tele nejlonzacskókkal, tehát ezeket igyekszem használni és nem gyűjteni be többet. A héten, amikor szükség volt rá, kimostam, és mindig magamnál tartottam. Azonban amikor már egészen elégedetten álltam a pénztárnál, össz-vissz a két nejlonzacskómmal és sok-sok zöldséggel-gyümölccsel a kosaramban, kezembe nyomták a blokkot – tökéletesen példázva, hogy igyekezhetek én akárhogy, úgyis gyarapodni fog az a hulladék-lista.

Elhasználtam két papírzsebkendőt is, de hozzá kell tennem, a kihívás sikere szempontjából igen nagy szerencsém, hogy még nem ütött be az allergiaszezon.

Alternatív megoldások

Azaz mit ettem-ittam, mire figyeltem oda, hogy lehetőleg mindent felhasználjak, amit lehet, és ne pazaroljak el semmit? (A háztartásban már meglévő alapvető élelmiszereket felhasználtam, pl. só.)

Először is, nem ettem túl sokat a héten. Eleve nem fogyasztottam húst, ami nekem szokatlan, és bár ezerféle izgalmas ételt lehet kreálni zöldségekből és gyümölcsökből, egyetem és munka mellett nem jutott elég időm és energiám gasztro-csodákra. Sok salátát ettem, tojást (annak minden elképzelhető formájában) és avokádókrémes pirítóst – minden mennyiségben! A hozzávalókat – amit csak lehetett – a piacon szereztem be. Kétszer-háromszor péksüteményt is vettem, de mindig ugyan abban a féltve őrzött zacskóban. Ezen kívül, mivel az édességeket teljesen kizártam, sok gyümölcsöt fogyasztottam: főleg banánt, almát, narancsot, kivit. Mivel általában igényem van a vízen kívül valami más, finom innivalóra, volt, hogy csináltam smoothie-t, vagy jobb híján citromos vizet ittam (amire egészen rászoktam). Előkerült még a Mama-féle meggyszörp, aminek egyrészt nincs párja, másrészt az üvege azóta van újra felhasználva, amióta az eszemet tudom.  A kávét feketén ittam, a hátramaradt zaccért pedig nagyon hálásak voltak a cserepes növényeim – többek között az avokádómagból csíráztatott szobanövényem. A vöröshagyma héját elkezdtem gyűjteni, egyrészt nagyon egészséges az abból főzött tea, másrészt hajpakolásként (állítólag!) vöröses színt kölcsönöz a hajnak. A hétvégén megvásárlásra került egy üveg bor, de szigorúan szabályos henger alakú üvegben, ami azóta nyújtófaként funkcionál. A vattakorongot, amiből eddig nagyon sokat használtam, egy textil törlővel helyettesítettem, amit újra és újra mosni fogok.

Tanulság

Tény, hogy a kihívás végeztével sok szempontból visszaálltam a megszokott hétköznapok rutinjához, leginkább az étkezésben, de (!) több szempontból is nagyon hasznos volt ez az élmény. A legfontosabb tanulságnak azt tartom, hogy ezek után, a fent említett tudattalan automatizmusok megkérdőjeleződnek bennem, és most már végiggondolom, hogy egy-egy tett, szokás vagy épp egy termék a kosárban mennyi szemetet termel, mennyire terheli meg a környezetet. Vagy hogy épp szükség van-e arra a papír kéztörlőre, vagy tudok várni másfél percet, amíg megszárad a kezem… Tehát a szándék mellé – hogy egy zöldebb, környezetkímélőbb életet kezdjek élni – kialakult egy nagyobb fokú tudatosság, vagy éberség azzal kapcsolatban, amit a kukába dobnék.

Tehát ha lehetetlennek is tűnik megváltoztatni az egész életvitelünket, egy-egy apró változtatás, odafigyelés igenis lehetséges, sokszor kifejezetten egyszerűen. Igyekezzünk helyi termelőktől vásárolni, csomagolásmentes termékeket, mivel ezek a kisebb távolságok miatt nem terhelik annyira a környezetet, mint a világ messzi tájairól ideszállított élelmiszerek, ráadásul sokszor egészségesebbek, biztonságos és ismerős forrásból származnak. Ezen kívül Budapesten is nyílt már több csomagolásmentes bolt, amelyeknek érdemes utánanézni (én is jártam egyben, azonban mivel rendeléses rendszer működik, bevásárolni nem tudtam). Érdemes előre tervezni vásárlás és főzés előtt, hogy ne maradjon felesleg, ami kárba vész. Továbbá végig gondolni, hogy mire tudjuk felhasználni a megvásárolt termékeket elsődleges funkciójukon túl.